a klasszikus példája. halvány színre festett hasábok, általában sárgára, a bájosan aránytalan ablakokkal, némi diadalmas búzakalász-díszítéssel. esetleg még oszlopok. körülötte zöld vegetáció, egy világtól elfordult kertrész, és esik az eső. valami áttetsző szomorúság van a levegőben.
ez az én szocreál-képem, már csak arra kéne rájönnöm, honnan származik,
- a gyerekkorból (gyanúsan kapcsolódik ehhez a képhez lilla és az a csodálatos beragasztható micimackó-album amit tőlük kaptam)
- a saját életemnél régebbről ("csakis a köldökzsinóron át az anyából a magzatba átpumpált emlékek lehettek")
- vagy tényleg akkorról, amikor tizennyolc évesen először láttam, és az akkori furcsa lelkiállapotban az agyam legendát teremtett neki visszamenőleg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése