kék fény

szeretek egy férfit. tévét nézünk. a műsor nem fontos, csak a halvány elektromosság, ami a tévéből árad, kötőanyagként egybefog minket a kanapén, szikrázó glóriába von. általában ilyenkor este van, világít a tévé, az sem baj, ha elnémítva, de általában a hármas hangerőn, és akkor beburkol minket a zsongás. ülünk a kanapén egymáshoz bújva, és körülöttünk.
na jó, azért valamennyire számít, hogy mi megy a tévében, a műsor a külvilág üzenetét hozza közénk, bár mindkettőnk számára inkább illúzió, amit ilyenkor látunk. éppen ezért például nem nagyon szeretjük a vezető csatornák híradóját, amely agresszív erővel csapódik be a valóságunkba. az apró és érthetetlen rendeltetésű kábeltévék híradóira ez nem vonatkozik: azt éppenséggel különösen kedveljük, amikor egy sápadt, beszédhibás lány híreket olvas fel az informatika világából, majd átadja a mikrofont egy nagydarab szőke fiúnak, aki technikai kérdésekre válaszol. a duna tévé távoli híreit is szeretjük, amelyek a máramarosi időközi választások második fordulójáról szólnak.

de a kedvenc műsorunk talán mégis a napkelte ismétlése éjjel egy óra harminc perckor a kettes csatornán: ha úgy alakul, hogy még ébren vagyunk ebben az idősávban, mindenképpen odakapcsolunk, és megbűvölten nézzük ezt a világító anakronizmust, a reggel még élőnek ható helyzet álmosító éjjeli színeváltozását, ilyenkor érezzük igazán, hogy hermetikusan el vagyunk zárva a világtól. talán értelmetlen olyasmit mondanom, hogy boldogok vagyunk, azzal csak egy aspektusát ragadnám meg annak a teljességnek, amit az életünk alkot: van az asztalon egy az előző lakótól örökölt sárgaréz tálca, ahogy azt megigazítja, azt például szeretem.

van még a lakásban két lámpa, az egyik fehér, a másik sárgásabb fényű. állólámpák, a tévé két oldalán állnak. azokat nézzük, amikor a tévé ki van kapcsolva. szeretem a meleg, sárga fényt, ő is szereti, azt mondja, ilyenkor egy város őrtornyában érzi magát. mostanra én is azonosultam ezzel a szemlélettel, és mindig úgy érzem, mintha a város alattunk mély és távoli lenne, pedig nem vagyunk olyan magasan, hatodik emelet, hajnalban felhallatszik a villamosok hangja, meg lent van a giroszos, de oda nem járunk.