hymen o hymenae
bence kérem forszírozza jobban
álmomban én voltam rousseau barátja
mesélt a fiúkról bálinton kívül.
vándor. ahogy te nem jöttél
a völgy felett rohantak a felhők
akkor éjjel, lestek ránk, mi pedig féltünk
és vártunk rád.
alattunk a szürke nagyváros
álltunk az ablakban és rousseau
magyarázta hogy a fiúk, kivéve bálint.
aztán mozgás támadt az ablaknál
ki-be jártak színes ruhákban
majd reggel lett és
belépett bálint, fehérben, ő volt a férfi
mégis mintha egy istennő
isteni szellem, numen adest
néztem
nem jöttél többé
hymen adest o hymenae.
*
amikor kijöttem az elmeházból
ott állt ő
drapp mellényben fehér pólóban
egy fogkefével a szájában
és tudtam
ő az igazi, ő aki mást akar
az aki engem is akiért mindenem
odaadnám szeretlek szigeti!
(dallama is volt)
*
vihar borult a házakra
villámok táncát hallottam
eljött az ördög a városba
sötétkék springfield alsóban
*
vers kedves ancsinak
álmomban ádám
felül egy bobra
lecsúszik hozzád
és jót nevet rajtad
*
a Párt. ott találkoztam vele először, még a hetvenes években, a központi bizottság november hetedikei ünnepségén. ő vezette a műsort, mint ígéretes fiatal színész. tényleg tehetséges volt, és fiatal, nagyon fiatal, még be sem fejezte a főiskolát. mégis engedték szerepelni, mivel az apja magas funkciót töltött be a pártban. én tizenhét éves voltam, apám a központi bizottság tagja, magam is lelkes kommunista, korom miatt a politika minden aljasságától mentesen. az ilyen ünnepségek ezért soha nem voltak ellenemre, bár nem igazán vettem komolyan őket. ez alkalommal is jókedvűen ültem a kellemetlenül feldíszített pártszékházban két társammal a kiszből, úttörőnyakkendőben és piros térdzokniban, kifejezve elhivatottságom. a "műsor" elkezdődött, mikor belépett a terembe, rászegeződött a pillantásom,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése