olyan vad, mint másik hat, olyan szép mint másik hét, mondta néha anyám bájosan, és akkor még nem tudtam, hogy ez egyáltalán nem játék. megalázó, durva szerelem.
ha elmegy majd egy napon, én kiugrom az ablakon
de ha itt marad, megőrülök, zártosztályra kerülök
a szabadságról fecseg de én a rabszolgája leszek
finom kis kínok, puha börtön
nem lehet mindig megmenekülnöm
vonzóbb mint valaha, szép és megszelídíthetetlen
gyalázatos éjszaka, senki se véd meg önmagam ellen
keringek, bolyongok, szeretni fog amíg belehalok
de a dolgok ott kezdődnek el
ott kezdődik el, ami kell
toporzékolok a vágytól de megszerezni meg tudom
toporzékolok a vágytól de megtartani nem bírom
zűrzavar és borzalom, vele lenni jó nagyon
és bárhol máshol lehetnék, én akkor is vele maradnék
megidéz egy szellemet, amit megfékezni nem lehet
gyönyörű szép kozmikus kék szemek
meglehet még az ami elveszett
ostoba helyzet, váratlanul leterít, én nem mondok le róla
kígyó kígyó kigyógyít
újrakezdem mindig ez a vége
mert jobb mint amilyennek lennie kéne
---
korbácsolj fel, kényeztess el, jöjjön aminek jönnie kell
ami most van, elmúlt rég, rombold le lágyan az emlékét
alattunk morajlik a város, kicsi és jelentéktelen
nem tudom, hogy mire várok, de ha meglátom, felismerem
romolj meg
ostromolj meg
szelíden szépen és halkan
romolj meg
ostromolj meg
nagyon durván és nagyon lassan
mohón élni a szakadék szélén
kezdjük a végén kezdjük a végén
választani túl késő, már semmire nincs idő
a jövő előttünk romokban hever
és ha nem akarjuk, nem jön el
---
elszakadt a film, de tényleg, a vásznon lassan ég a kép
nem táj, nem test, nem épület,
hanem az ég, maga a kék ég
egy randevú magunkon kívül észrevétlen átváltozás
déja vu, a jelen emléke,
egy elképesztő nagy varázs!
elmentek a fiúk, de itt maradt az idő
rövid kis pihenő a zűrzavarban
a föld fehér fényben ég, a szívünkben savak
fokozhatatlan már a pillanat
a pillanat, ahogy a repülő árnyéka átsuhan az arcodon
de mi csak dolgozunk, fázunk, és fáradtnak látszunk
sok jéghegy a keleti sarkon
én tér a térben sétálgatok a testemmel minden éjjel
és a csillagokra lövöldözök
a szemembe sűrített fénnyel
medialitás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése