térey

(mohóság)

mert minden második éjjel az első
éjszaka kritikája,
és minden harmadik éjjel
a másodiké;
és mindegyiken micsoda mohóság!
egyszer erős hátára vett,
aztán partra vetett az elíziumi kék víz;
tajtékzó taréjai a béke fölött
azon az éjjel összecsaptak.
nem ő lett szerelmes a körme
hegyéig az abszurd évszakba,
a májusi télbe, de ő
választott bort, ínyéhez illőt,
ő döntött az éjszakák felől.
nem egyezünk.

minden második éjjel az első
éjszaka kritikája,
és minden harmadik éjjel
a másodiké;
és ama trópusi reggel
már a közös hiúság kritikája:
nem egyezünk.
hátára vesz, és undokul elejt.
medencényi emlékeztető
marad utána a házban.
csöppenként visszabújik a csapba,
a medrébe, a forrásba:
örökre. és nem örökre.
elrejtőzik, fájdalom képében előjön.
megmártóztam benne, száradok.


(futballpályányi fekete mező)

„terápiára vágynál? én szeretlek.
és kellesz.
és nem vagyok ápolónő."
ferihegyen várják a taxit este.
blankának felhős a tekintete.
"ágoston, sosem tudod meg, mi az,
amit megúsztál.
(mert hiszen megúsztad.)
sosem fogod megtudni, hogy milyen,
akit kihagytál.
(sajgó büntetés.)
törölsz, újat választasz, s van hited,
hit a pozitív berendezkedésben,
hogy jókor telepedsz le jó helyen;
és el vagy kényeztetve."
"pont ahogy te."
"de nem vagy olyan edzett, drága, mint én.
nézd, elkényelmesedtél. féltelek:
ha egyszer elutaznál a pokolba,
nem tudnál kávét kérni ördögül.
az önsajnálat évgyűrűi gyűlnek
a fiatal és büszke törzs körül."


(asztalizene)

pest kisváros: egymáshoz szorít,
elmetszett alma két felét. ha kell,
ha nem, találkozunk válás után,
egy árverésen vagy egy megnyitón,
egy vintázs-kocsmában, egy szusibárban,
s hírünket estig körbeviszi hermész.