szép szavak

narratíva

szép szavak

őrláng

szép szavak

fegyvernem

diglett

véletlenül megláttam a videos being watched kategóriában ezt a videót, ami egy klasszikus nintendo grafikájú játék a pokémon szereplőivel. azt a rajzfilmet soha életemben nem néztem, de a gyűjthető kártyákról volt belőle egy kedvenc szereplőm, diglett, akit lekerekített formái miatt aranyosnak találtam. sajnos a wikipédiáról kiderült, hogy ez a lény valamiféle vakond, és általában a földben kúszik. és az interneten fellelhető képeken már nem olyan cuki, mint a kártyán volt, kicsit mások az arányai.és a játékot is érdemes megnézni, otthonos lebutított grafika és idegesítő hangeffektek, mindez a youtube-on végignézve az intermedialitás csodálatos esete.

2004 szeptember

kilencedik. piros mintás iskolai mellény, első emeleti osztályterem. elte btk, könyvtár, metrómegállók. gólyák. már négy éve ott vagyunk, mégis mindenki azt képzeli, hogy új minden. a szavak, ha jó sokáig rakjuk egymás mellé őket, végül kiadják, ami lehet, és ami nem lehet.

ez a négy szín kiabálva üzen arról az őszről, minden felháborító árnyalatában.

kilencvenes évek

"a piros filctoll nem hazudik." még szerencse, hogy óvodás koromban ilyen kiválóan tudtam a kézírásos ivritet. a magyar hajózási társaság borítékja rejtély, nem tudom milyen ügye volt vele a családomnak.

mentség

ezek nem azért mert jók. hanem szeretném kidobni a papírjaim felét, és megőrizni így.

szerelmes évek

fehér kezemmel kiflit eszem
akárhogy ülsz ott, úgy kedvelem
-
-
elektronfények, tőled nekem
fehér kezeddel metrót vezetsz

*

és vörösre festette a nyári nap
ami szétfolyt a sugárutakon
hazafelé éjszaka lett és egy
öregemberről beszéltünk aki a
holdon lakott egy kis kunyhóban
és volt három vad kutyája
felvillantak a fényszórók
anyukád sütit sütött, valóságosabb íze
lett tőle a jólsikerült esténknek
de még így se tudtam visszaemlékezni rá

*

mit szeretsz benne? kérdezte tőlem
a fiú, aki édes bort ivott
12 pont hiányzott neki a pszichológiához
hát angol szakosként vizsgálta
az emberek lelkét a kocsmában
hogy olyan finom pasi, mondtam
húha nevetett édes? sós? még
nem volt egy érett alkat
ráztam a fejem tudod jól
miről van szó öt-hat betű
mondta nevetve aztán hazamentünk
és úgy tűnt

*

egyenes úton jöttünk, körül a búzaföldeknek
nem volt semerre vége, egyenes úton futottunk
a belvárosi hídnak
ez biztos a tejút súgtad úristen mennyi csillag
én meg szédültem ettől a hangtól --

nyolc perc van hátra a nyárból de te csak
ne bánkódj a kerti hintán a bornak és a
slagból locsolós nyárnak vége van ma
holnap az őszre ébredünk és alszik rajtunk a macska

*

a szürke novembert átszelte kabátban
a mély sötétben magától értetődve
gyújtott mindenfelé gyertyákat
fogta a kezemet, pedig még nem láttam
ha nagy lesz, gyümölcs szeretne lenni a jogobellában

*

záródó ajtók, kértem hogy vigyázz
sötétebb úton nem jártál soha
otthon ha mentél, s nem nézted hova
lábad ma már a város fényein
távolba nézel, látod lépteim
imádkozz értem, míg metróra vársz

*

egész éjjel a kultúrházat néztem
a híreket a halakról, ami volt
többé nem fogható

iskolaévek

hymen o hymenae
bence kérem forszírozza jobban
álmomban én voltam rousseau barátja
mesélt a fiúkról bálinton kívül.
vándor. ahogy te nem jöttél
a völgy felett rohantak a felhők
akkor éjjel, lestek ránk, mi pedig féltünk
és vártunk rád.
alattunk a szürke nagyváros
álltunk az ablakban és rousseau
magyarázta hogy a fiúk, kivéve bálint.
aztán mozgás támadt az ablaknál
ki-be jártak színes ruhákban
majd reggel lett és
belépett bálint, fehérben, ő volt a férfi
mégis mintha egy istennő
isteni szellem, numen adest
néztem
nem jöttél többé
hymen adest o hymenae.

*

amikor kijöttem az elmeházból
ott állt ő
drapp mellényben fehér pólóban
egy fogkefével a szájában
és tudtam
ő az igazi, ő aki mást akar
az aki engem is akiért mindenem
odaadnám szeretlek szigeti!

(dallama is volt)

*

vihar borult a házakra
villámok táncát hallottam
eljött az ördög a városba
sötétkék springfield alsóban

*

vers kedves ancsinak

álmomban ádám
felül egy bobra
lecsúszik hozzád
és jót nevet rajtad

*

a Párt. ott találkoztam vele először, még a hetvenes években, a központi bizottság november hetedikei ünnepségén. ő vezette a műsort, mint ígéretes fiatal színész. tényleg tehetséges volt, és fiatal, nagyon fiatal, még be sem fejezte a főiskolát. mégis engedték szerepelni, mivel az apja magas funkciót töltött be a pártban. én tizenhét éves voltam, apám a központi bizottság tagja, magam is lelkes kommunista, korom miatt a politika minden aljasságától mentesen. az ilyen ünnepségek ezért soha nem voltak ellenemre, bár nem igazán vettem komolyan őket. ez alkalommal is jókedvűen ültem a kellemetlenül feldíszített pártszékházban két társammal a kiszből, úttörőnyakkendőben és piros térdzokniban, kifejezve elhivatottságom. a "műsor" elkezdődött, mikor belépett a terembe, rászegeződött a pillantásom,

tihanyi évek

bizony.
az életemet adnám,
házakat robbantanék,
fizikafaktra járnék,
az rtl klub műsorait nézném,
a kínai piacról öltözködnék,
betiltanám a baileyst,
helyettesíteném a metrót felszínen közlekedő gyorsbuszokkal,
nem néznék több naplementét,
németet tanulnék,

csak hogy egy pillanatra megint --

*

olyan jó, hogy nem vagyok attila. például.
mert van amiben egyenlőek vagyunk:
ő is kap tőled izgi szűzmáriás képeket,
és ha baileyst iszunk koccintasz vele
és egyáltalán szóbaállsz vele
de az ő hasát soha.

*

hiába most már -
örökké fekszünk az ágyadon háttérbe tó és holdfény
örökké megy a spektrumon az a film tokióról
és örökké az a csend meg a baileys-illat a szánkban