félelem

szeretlek. nincs rá szó, nincs mozdulat.
a rémülettől görcsösen szeretlek.
elsorolom, hányféle iszonyat
vár rád és rám, már arcunkba merednek.

csak sorolom, csak számolom naponta
hörögtető álomból riadok
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod -

kint söröztünk az acquincumi kertben
réteges emlék, gyönge, őszi ég
elmotyogtam egy gyerekkori versem
"sárgult a lomb, de nem hullott le még"

sárgul a lomb és minden perc utolsó
illír táncosnő köldökét riszálja
a gyom között latin szabású korsó
biciklit hirdet kétméternyi tábla

langyos a lég, a füst is tündököl
a vonaton szöllő-szagú kosár
a sűrű illat hajunkra ömöl
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár -

hét esztendeje szeretlek, szerelmem
fordíts egyet a göncölszekeren
szólj a világnak, mondd hogy lehetetlen -
s maradj velem.


(nná)