a volgán át, míg egy éjszakán
majd arra visznek szekéren
és könnyes búcsú nincs, babám
mert itt csak napok lehetnek
tartson bár száz éven át
a végén ide vezetnek
s a bőröd puha sztálingrád
itt véges búcsúk nincsenek
még három hétig nyár van
s a tejszínt mongol asszonyok
keverik már egy tálban
