én úgy igyekszem. fölkelek.
én sűrű kávét készítek.
mert vannak még szokásaim,
mint bárkinek.
széles díványra kuporodva
könyveimet lapozgatom.
én figyelek. és jobbkezem
balvállamon, balvállamon.
ott fent a dél vonul csapatban,
itt bent a vatta-némaság, –
mint vékony ing, a gondolat
úgy vérzik át, úgy vérzik át.
*
mint belső részét tengeri uborka
üldözője arcába torlaszolta –
megmenekültem és üres vagyok.
*
tudod, mi a közöny? a föld
kidőlt, megdermedt s összetört
bazalt kérgén latolhatom:
mekkora volt a fájdalom.
*
jó, bevallom bűnös vagyok.
csak tudnám, mit követtem el,
hogy ennyire bűnhődni kell.
meg kell bűnhődnöd azért is,
amit ellened elkövettek.
*
egy patkány lakott beleimben,
nem vettem észre, míg kirágta.
már szemgolyóm sincs. szemgödörrel
tátongok a lyukas világba.
*
holnapra kelve mi vigasztal?
lábkörmömet bekenni lakkal.
*
nem szenvedek. csak elviselhetetlen.
mért fáj az, ami nincs?
*
mint nagycseppű, langyos eső
görbe tájék gödrein,
ráncosodó tenyerembe
gyűlnek langyos könnyeim
(nná)
