valamit mégis kéne tennem
elkerítettelek életemben
nem gondolok rád nem kívánlak
kimondhatatlan híg hiány vagy
magamba nézek – te jössz fel mégis
zokogó kurva imádott fétis
magányos hősöd nem leszek mégse
úgy mondom most hogy mindenki értse
mindenki lássa mindenki tudja
nekem belőled ennyire futja
belőlem neked ennyi se járna
húsodról nő a csend meg a lárma
hajadról igék csontodból dallam
elénekelnélek magam se halljam
megcsavarnálak kiszemeznélek
higgyem hogy élsz és lássad hogy élek
higgyen és lásson jöjjön akárki
miattad tanuljak újra járni
bölcsed voltam – most legyek ostobád
tudod már nem halaszthatlak tovább
(pécsi marcell: magam se halljam)