nem tudom már, milyen volt szőkesége.
azóta többször festette át haját,
kikúrálta elme- meg vérbaját,
erénnyel súrolt folyosókra lépve.
ahonnan nincsen. visszaút. s a kék:
mint kirakatban napszítta öltönyök
repedező próbababák fölött.
és hangja gyapját molyként rágta szét
tizenöt év. félszínes, néma film,
melankólia – divat – egy bestiára,
kit én is, más is, sorban, egy pesti bárba’,
s a sor végén a férje lőn a rím,
s lőn indíték egy új travesztiára.
(ojd)
medialitás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése