ez volt a cetlin, erre ébredtem,
kajla, reggeli rongy az ő küszöbén.
tisztítóba, javítóba,
hova az istenbe vitte?
színes kávékat fog
visszahozni, esküszöm,
repülő csészealjon,
és két pofával szórja végre
a szócukrot, aztán fázisceruza
nélkül fölnyom egy világot,
mert olyan, mert ő az.
akire esküdtem, itt van.
az ég szerelme voltam, mondja
majd, és érzem a nyelvem,
ő az első, aki nem koptatja.
(pollágh péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése