lithuanian avantgarde

Kazys Binkis

Spring in Berlin

With paws stuck upward, lies Berlin.

That silly idiot – the moon

Bridled with cables, broken in,

Smiles, goon!

The close-cropped trees along the streets

Don't know if to unfold.

But here, indoors, narcissi sweet.

Begin to smile, all gold,

Like babes in hungry sleep.

The crocodiles sleep in the zoo,

Apes, lions, donkeys too.

Rich women in their villas sleep –

They've nothing else to do.

And the time is almost two.

The trams and cars have stopped their dance,

Their dawn-to-dusk quadrille,

And one after another prance

To their caves and stand still.

In places lamps already wink,

While higher crawls the moon

Between cathedral towers – just think,

It's stuck, the old baboon!

It grins still broader, goofy-face,

It sighs and blows and then through space

Warm streams of gentle air begin

To flow o'er slumbering Berlin.

It tried to get into the zoo,

The moon, but then it saw

Rich women take their clothes off: "Oo-oo!"

The fool blushed pink with awe,

And then behind the towers hid

Its face, flat as a saucepan-lid.

kedves ismeretlen

"mindig eszembe jut, hogy nekem körülbelül öt hímnemű egyed felelne meg egész európában. (na jó, lehet, hogy ötszáz…) akik ott forgatják az egész világot a fejükben, mint a nagyapám. tőlem sánták és némák is lehetnek, csak forgassák azt a nyavalyás világot!
nem baj, ha rajtuk röhög az összes többi ember, vagy akár egész európa, vagy a közértpénztárosnő, én nem fogok röhögni, mert nekem olyan társ kell, aki valami lehetetlen dolgot akar véghezvinni. vagy véghez is viszi (az nem baj!). senki másba nem tudnék beleszeretni, csak egy ilyenbe." (kemény istván)

ezt még 2010 nyarán találtam, pedig akkor még nem is ismertem!

szép szavak

hegeszt. na erről az apám jut eszembe

félelmes évek

nem mondhatnám, hogy grétát túlszerettem, csak alkalmaztam szeretőszerepben, két szerelem közt a zöldre várva, elbíbelődjek, amíg vált a lámpa

(ojd)