20110629

emlékiratok könyve

e végtelenül magányos és fölöttébb élénk állatkák, kikből a megfigyelések szerint az egymással való érintkezés is a legmélyebb rettegést váltja ki, hosszú órákba telik, s az óra tán napokat, heteket, hónapokat jelent, míg fejük óvatosan finom tapintóival, majd később, a bizonyosságnak egy magasabb fokán, a szájukkal és fodorként lebegő talpuk tapintásával tudomásul veszik, hogy bizony egymásnak valók, és valamilyen nagyon lényeges kizáró oknál fogva nem kell dolgukvégezetlenül továbbmászniuk, másikat keresni;


és miként minden jelentősnek ígérkező emberi találkozásban is, az első pillanat, maga az észrevétel, a másik váratlan jelenlétének észlelése, a lehető legjelentéktelenebb, mondhatni észlelhetetlen mozzanat, na, nem véletlenül! hiszen a következőkben két egymásnak teremtett és az istenek által egymáshoz vezérelt lény fogja fölismerni a másikban önmagát;

20110622

rádió II.

ismétlés:
a rádiók lágy hangon szóltak, a gombjaik könnyedén forogtak. a felületük sima volt, az oldaluk kerekded. a gombjaik úgy feketélltek, akár az ember szeme az arcában. sok idegen nyelven tudtak, altatódalokat énekeltek, meséket mondtak, és reggel felébresztettek. ... egyszer valami nagy, országos esemény történt, hogy mi, arra maurer már nem emlékezett. mindenki izgatottan beszélt, ígérgettek valamit, és maurer világosan látta a könnyeket az emberek szemében, és az összeszorított öklöket. másszor meg berlioz fantasztikus szimfóniáját játszották, és maurer világosan látta a tágas mezőket és fölöttük a gyülekező viharfellegeket.

és színtiszta médium:
"esik eső karikába, kossuth lajos kalapjára"
"kinyitom a rádiót, de luxemburg gyöngén jön be, más őszinte állomás pedig nincs"
"a tiranai rádió adása szól"

20110620

(magyarország messzire van)

Magyarország messzire van.
Magyarország hegyeken túl van.
Onnan, rigókkal, éneklőkkel,
Jönne rövidke szoknyácskában,
Hajnal volna,
Szellős,
Világos,
Szép, tiszta üllők csengenének.

Uram, nem látta Magyarországot?
Tudom, nehéz a nyelve.
Tudom, nehéz a szívem.
Uram, nem látta Magyarországot?

Lányok, sokan, szaladnak,
Akár a reggeli szél,
Hajuk lobog a keleti égen.
Ő pedig kövér kalácsot fon,
Karcsúbb ő a liliomillat estéli árnyékánál.

Uram, nem látta Magyarországot?
Ott ősz van,
Kicsike kertjeinkbe
Zörgő, száraz virágokat ültet
Az Úr.


(ja)

20110614

hamvazószerda

Mert nem remélem hogy megfordulok
Mert nem remélek
Mert nem remélek új fordulatot
Hogy tehetséget, látókört cseréljek
Ilyesmire törekedni nem törekszem
(Öregedő sas szárnyat mért feszítsen?)
Miért sirassak
Szokott uralkodást, eltűnt hatalmat?

Mert nem remélem hogy tapasztalom
A jelen tűnő dicsőségét megint
Mert többé nem hiszem
Mert tudom hogy többé nem tudhatom
Milyen az egy igaz tünékeny hatalom
Mert nem iszom már soha sem
Ott hol fa virágzik, forrás fakad, mert semmi se lesz megint

Mert tudom az idő mindig idő
S a tér csak tér és mindig az
S ami létezik csak az időben létező
S csak a térben igaz
Örülök hogy olyanok amilyenek a dolgok
És lemondok az áldott arcról
S a hangról is lemondok
Mert nem reméltem hogy visszafordulok
Hát örülök, mivel szerkesztenem kell valamit
Aminek örüljek

S imádkozom Istenhez hogy könyörüljön mirajtunk
És imádkozom hogy feledni tudjam
Mindazt amit túlvitatok magamban
S túlmagyarázok
Mert megfordulni többé nem remélek
E szavak feleljenek
Azért amit tettem s már ne tegyek
Ne legyen túl nehéz mirajtunk az ítélet.


(t.s. eliot, vas istván fordítás)

20110602

reggeli fény

Ha reggeli fényben elindul a táj
remegése, fuvalma: a kecs puha bolyha
s mert még téli szender, rajzik a báj
és mintha folyónknak a mélye se folyna,

ugy játszik a felszin - szedd össze magad,
botor emberkém, hiszen én se gyanitnám,
hogy épp nem a hajnali mennybe ragad
e jól sikerült angyal-hamisítvány!

Csupa csin, csupa pír, csupa kár,
csupa csel, csupa nyíl, csupa rontás -
most érted: ha reggel a csürhe kijár,
miért káromkodik mindig a kondás.

Beh megölelnéd! Ámde ne vedd
kebledbe e tündét - mire maradsz, ha
ártatlanul fölfalja szived,
mint zsenge buzát a szőke malacka!


(ja)

Rendszeres olvasók