morning, keep the streets empty for me

Memory comes when memory's old
I am never the first to know
Following this stream up North
Where do people like us float

There is room in my lap
For bruises, asses, handclaps
I will never disappear
For forever, i'll be here

Whispering
Morning keep the streets empty for me
Morning keep the streets empty for me

I lay down and eat the snow
My fur is hot, my tongue is cold
On a bed of spider web
I think about to change myself

A lot of hope in a one man tent
There's no room for innocence
So take me home before the storm
Velvet mites will keep us warm

Whispering
Morning keep the streets empty for me
Morning keep the streets empty for me

Uncover our heads and reveal our souls
We were hungry before we were born

évforduló

szabad vagyok, szabad. fejemet
lehajtom: hát mégis teveled
múlt el ez a három nap meg éj.
veled, habár elválasztva rácsok
közt és mindkettőnkre őr vigyázott
s őrök között súgtad át: ne félj.

nem is féltem. tudtam, valahogy
kivezetsz majd innen. alakod
betöltött. még három nap előtt
szöktem volna tőled. már hiába.
úgy gondoltam rád, mint Máriára
régi rabok, spanyol szenvedők.

nem volt könyvem, nem volt papírom.
szótlan kellett ülni a padon
s padlón nyújtóztunk ki éjszaka.
s elgondoltam: éppen három éve
ismerlek. évfordulónkon ért e
förtelmes börtön-romantika.

ó, de téged giccses pózai
el nem csábítottak. prózai
voltál most is. bőröd és ruhád
kisímult e porszagú pokolban.
én meg rémült ideggel doboltam
sápadt szépségednek himnuszát.


(vas istván)

imádság megfáradtaknak

alkotni vagyunk, nem dicsérni.
gyerekeink sem azért vannak,
hogy tiszteljenek bennünket
s mi, atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
hiszünk az erő jó szándokában.
tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
akár az égben laksz, akár a tejben,
a nevetésben, a sóban, vagy mibennünk.
te is tudod, hogyha mi sírunk,
ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
akkor szívünkben zuhatagok vannak,
de erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
csak a kardok, tornyok és ölő igék,
most mégis, megfáradván
dicséreteddel keresünk új erőt
s enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
szabadíts meg a gonosztól.
akarom.

(ja)

--

menyasszony-mulásban / szerelmem nő mogorván / üres szél a társam / gyenge szívem sodorván

keleten a helyzet változatlan

nem érdekel semmi
veled akarok lenni
rakendrol te vagy a legszebb
ne vedd el tőlem a szexet

jól van, jól van, jól van, jól
adj össze minket rakendrol
jól van, jól van, jól
felejts el minket, rakendrol
keleten a helyzet változatlan!
minket is kivetett, kinevetett a rakendrol

vigyáztam, mégis betett a szex
ezután minden ugyanúgy lesz
gáz van, gáz van, gáz van gáz
magadhoz nyúlsz, de a kezed is ráz
keleten a helyzet változatlan

real estate

back when we had it
so easy
I would surrender
completely

I built a shelter
for green beings
in the sun
in the sun

around in the fields we grow
with love for everyone
dreams we saw with eyes of hope
until that dream was done

I used to be
so confuse
now you just want to
courtesy of
say to you

I was just floating
on an inner tube
in the sun
in the sun

szép észt szavak

az örök legszebb:

mida oodata

lesz macska is

I.

Ámokfutás volt három éjszakán át:

a megjelölt kulcs nem illett a zárba,

forgatták csak, ahogy később a párnát,

mikor végül az idegen lakásba

bejutottak, két ágyat összetoltak,

takarónak a függönyt leszerelték,

álltak a zuhany alatt - hideg folyt csak

belőle, nézd meg, ilyen színű csempét

gyerekkoromban láttam, mondta, még emlékszem

a linóleumból a foltfejekre,

fekete-fehér kutyaarc, a szélen

megismétlődik- tudod, a részletekre,

szagokra mondom, cipelem magammal

(nem nyom a karom? Ha kell, itt a párna-)

az összes képet, mindjárt itt a hajnal,

jár a troli és ég az utcalámpa.

II.

Leányfalura menekültek aztán,

nem járt senki az éjszakai úton:

elég öreg ház, nem valami nagy szám,

de arra jó, hogy az ember megaludjon,

letekerték a kapuról a láncot,

várj csak, valahol itt a villanyóra,

kínai lakat volt, de látszott,

nem is használják, a rács tiszta rozsda,

és a takarók hűvös fűszagában

az a sok nyár, kék ülőke a vécén,

kerti cipők, szappant még nem találtam,

ez meg valami furcsa gyógynövénykrém,

apránként kigyulladt az összes ablak,

úgy égett mintha villám járna benne,

valamit most ígérj meg! (Jé, ott laknak?)

-aztán kilobbant: persze, persze, persze.

III.

Hogyha hajnalban nem jön az a macska,

feküdtek volna délig öntudatlan:

de így elnyújtott, gyerekhangú jajra

riadtak fel és lecsúszott a paplan,

a derengésben szétdobált ruhák közt

újra kezdték, mint aki csak szunyókált

a ringatást, a lomblyukaktól áttört

függöny mögött a neonfényű hold állt,

de már fent volt a nap is, égitestek

találkoztak félálomban az égen,

és kitakarva látszott, hogy a testek

még fiatalok, de már nem egészen,

hogy halandóak, de már nem egészen,

és csukott szemmel az egyik megígérte

a másiknak, hogy ott, a másik évben

lesz macska is, mert anélkül mit érne…

(tóth krisztina)