happy end

I met Nikola Tesla in 
a diner in New York 
He was eating cotton 
candy in the dark 
I sat down at his 
table and I asked him for a light 
When his eyes met 
mine I thought I felt a spark 

His glance was like 
an X-Ray and he looked me to the bone 
A touch from him my 
blood began to boil 
It was the 24th 
of March he had a really cute moustache 
and then he kissed me in an 
alley and I felt my insides coil 

Nikola Tesla 
I wish you’d invent a 
Current that could activate my heart 
Mysterious Gesture 
I do not expect you 
Come back from 1932 
I’ll always burn a light for you 

Sweetheart… 

I’d dreamed of 
someone like you ever since I was a girl 
A mystery man 
inventing something new 
Just a guy with a 
transformer who could make me something warmer 
Who could open up my 
circuitry and make me someone new 

When Edison got angry 
my Nikola only grinned 
And explained that 
wireless power was the way 
He’d overturn the 
system there was no way to resist him 
And he kissed me one 
more time and told me he’d come back one day 

Edison’s enemy, 
Man who gave us AC, 
He’ll always be to me 
My little Serb 
Voice on the radio 
I’m looking high and 
low 
Here in the afterglow 
Send me a word… 

So I waited while the 
valves inside my heart all 
dimmed and 
chilled 
He had secrets that 
he stored inside eight chests 
And he took his many 
mysteries and walked off into history 
And he left me with a 
fading sort of feeling in my breast 

I’ve been waiting 
here for decades, just a dusty afterthought 
I’ve been waiting for 
Nikola to come back 
It is painful and 
ironic not to mention electronic 
That he’d vanish in a 
crackle, into air and fade to black 

Nikola Tesla 
I wish you’d invent a 
Current that could activate my heart 
Mysterious Jester 
I do not expect you 
Come back from 1932 
I’ll always burn a light for you 

Sweetheart…

blue jeans

Blue jeans, White shirt
Walked into the room you know you made my eyes burn
It was like James Dean, for sure
You so fresh to death & sick as ca-cancer
You were sorta punk rock, I grew up on hip hop
But you fit me better than my favorite sweater, and I know
That love is mean, and love hurts
But I still remember that day we met in December, oh baby!

I will love you till the end of time
I would wait a million years
Promise you'll remember that you're mine
Baby can you see through the tears?
Love you more
Than those bitches before
Say you'll remember, oh baby, say you'll remember
I will love you till the end of time

love street

She lives on Love Street

Lingers long on Love Street

She has a house and garden

I would like to see what happens

She has robes and she has monkeys

Lazy diamond studded flunkies

She has wisdom and knows what to do

She has me and she has you

She has wisdom and knows what to do

She has me and she has you

I see you live on Love Street

There's this store where the creatures meet

I wonder what they do in there

Summer Sunday and a year

I guess I like it fine, so far

She lives on Love Street

Lingers long on Love Street

She has a house and garden

I would like to see what happens

back in december

In the summer

No one remembers

How cold it was

Back in December

Back in your hometown

It's hard to imagine

Walking around

In a similar fashion

I know 'cos I've seen it

I know 'cos I feel it

Yes I know 'cos I've been it

And nobody can tell me I'm wrong

In the playgrounds

Dream of the future

Making your own money

Doing whatever suits you

Suddenly you're older

And so reminiscient

Of playing soldiers

And the girls you were kissing

I know 'cos I've seen it

I know 'cos I feel it

Yes I know 'cos I've been it

And nobody can tell me I'm wrong

And nobody can tell me I'm wrong

altorjay

szeretnélek de nem merlek

valami visszatart

valami elháríthatatlan

ugyanakkor megismételhetetlen

valami végtelen szerda

1947 június 4-én

*

hallod-e mikor találkozunk újra

meg újra

meg újra

meg újra

(ha tavasz akkor rendszerváltás előtti reménytelen avantgárd)

a béke elé

szóval a század újra kivirul,

s talán tovább is szólhatsz magyarul

ha lesz, aki figyel rád és vizet

nem zavarsz. mint a tappok, birtizek

oly függetlenek lehetünk. a népi

kultúrának jut még szerep a gépi

alatt. s a holtakra ki nézne vissza?

ezért leszek majd én is dadaista.

(vas istván)

a város

egyetlen atomja sem az övé,

hát megszabja most, hogy éljen a Város -

nélküle hordták egykor együvé

zsidók és grófok, költők, proletárok

s mint rengetegben űzött vad megül

az űzött Pesten úgy rejtőzöm én

cinikus, cinkos kövei közül

két hétre sem utazom el idén.

(vas istván)

már reggel óta fél egy van,

túl régen, tehát megállt az óra, és a vén lámpás szerint az idő állt meg, mert a kisfiú a gerendák alá hullott, és ott szervez föld alatti gyűléseket a gyufáknak meg más fura alakoknak, és én meg tudom, hogy egyszer vissza fog térni, még a padló alatt forradalmárkodik, de egyedül nem lehet fogócskázni ezen a láncon, és tudom, hogy amikor a bútorok ropognak, akkor az én erős párom emeli a padlót, hogy feljöhessen, hogy azon a nyakon hintázhassunk megint

(m.a.)

there is no hope in this burning winter

planes fly low
birds fly higher
i dwell
in mythical
depths
that's how i know

you
fall into the fresh snow
hands reached out
but not to me
i have to watch and do nothing
frozen
the heart of it all
has burnt out
fire and sadness
and fire and sadness
but love dwells beyond
doubt

planes fly low we birds
we fly higher
come and drink my blood
for it is yours
as well

(elo-mall toomet)

tél

Arcodon könnyed ott ragadt
kicsike kezed megdagadt
kicsim ne búsulj tartsd magad
azért hogy rongyoskodsz velem
szövetség ez s nem szerelem
lakásunk műhely s jégverem
hol zúg a szél

az ember nagykabátban él
az ember él
kenyeret eszik és remél
várja hogy elmuljon a tél
hogy egy padon a napba üljön
és fölpiruljon még a vér

(j.a.)

régebbi razglednica

télen egy reggel vonatra szállt,

babája másik vonatra várt,

indult régi nagy tájak felé,

tejúton, csillagon, meghalsz belé

és integettek mind a sínek alatta

köd volt a tájon egész délután

tejeskávét ivott a fehér hidegben

a vonat rohan és ő

épp most hagy ott mindent

gondolta hogy kiszáll

nagyváradon kolozsváron székelyudvarhelyen

már hó esett és betakarta az utcákat

este meg sötét és lámpák

pirosak kékek sárgák

de fennmaradt a vonaton és meg sem állt

túl az óperenciáig ami

románia bulgária partvonal

és fekete tenger hol nyár volt

és nem is tudták hogy jön de már várták

utcák itt nincsenek másik világ

otthon a metrók mennek tovább

élünk egy ország két oldalán

mindenki elmegy, látod babám

(2005)

a medialitás vége

Megtanultam: minden az, ami.
Én én vagyok, nem más,
Kávém nem az űr,
Cigarettám nem rakéta,
Versem nem az Ige,
És a Sátán is csak sátán,
És Isten is csak isten,
És féljek, hogy a következő
Percben megállítja a szívem?

(málik roland)

cherry blossom girl

I don't want to be shy

can't stand it anymore

I just want to say 'hi'

to the one I love

I feel sick all day long

from not being with you

I just want to go out

ever night for a while

tell me why can't it be true

I never talk to you

people say that I should

I can pray everyday

for the moment to come

I just want to be sure

when I will come to you

when the time will be gone

you will be by my side

I'll never love again

can I say that to you

will you run away

If I try to be true

I'll always be there for you

that means no time to waste

whenever there's a chance

ezt is el

viszem a régen

kihízott nacim

viszem a keletnémet

származású macim

ezernyi véglet

közül a köztest

viszem a Csokonai

Vitéz Mihály Összest

ott lesz az ágyam

ahova fekszem

elviszem alvókának

egy-két régi exem

viszem a barnát

viszem a szőkét

viszem a felhalmozott

kapcsolati tőkét



viszem a tutit

viszem a gagyit

viszem az otthonkában

utcára tett nagyit

megannyi némán

átbliccelt évet

elviszem magammal a

szentendrei HÉV-et

viszem a Marcsit

viszem a Karcsit

elviszem Kenesétől

Keszthelyig a Balcsit

kicsit a nyarat

kicsit a telet

viszem a mindörökké-Moszkva-

Moszkva teret



apuka titkát

anyuka aranyát

elviszem magammal a

Bácskát meg a Baranyát

viszem a bölcsit

viszem a temetőt

viszem a csokoládé-

barna bőrű szeretőm

viszek egy búval

bevetett földet

viszem a pirosat a

fehéret a zöldet

elviszem ezt is

elviszem azt is

viszem a jófiút de

elviszem a faszt is



viszem a bankot

viszem a pálmát

elviszem minden igaz

magyar ember álmát

viszek egy csontig

lelakott testet

viszont az nem kérdés hogy

Buda helyett: Pestet

viszek egy szívet

viszek egy májat

viszek egy kívül-belül

lakhatatlan tájat

naná hogy úgy van

ahogy azt sejted:

viszek egy lassú burján-

zásnak indul sejtet



viszek egy csúnyán

beszopott mesét

viszem a legesleges-

legutolsó esélyt

ki tudja, lesz-e

búcsúzni időm

viszem a Duna-parton

levetetett cipőm

mit bánom úgyis

elviszem lazán

elviszem gond nélkül a

hátamon a hazám

aki ma büntet

az holnap lövet

viszek egy mindig vissza-

visszahulló követ

(erdős virág)

tél

nyár volt,
de mindnyájan fáztunk,
hát begyújtottunk a mesekályhába,
ott melegedett belém,
hogy valahol, ahova elérünk,
vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
vár rátok a legény, aki meg ti vagytok
biztosan és észrevétlenül,
mint hóborított földekben a tavasz
és előjön és megigéz,
ha napszívünk kisüt szép homlokunkon.

keleten a helyzet

ma háború van, holnap béke
de mikor lesz már ennek vége
ma háború van, holnap béke
de mikor lesz már ennek vége
ma béke van és holnap háború
az ember szíve mégsem szomorú
ma béke van és holnap háború
az ember szíve mégse fáj-áj-áj-jáj-jáj


nincs semmi baj szívem
azt súgja a szívem
ebben az országban
ebben az órában
ebben a percben csak te vagy nekem
a
szerelem

hommage

Ki szedi össze váltott lovait,
Ha elhulltak, mi veszi a nyakába?
Ki teszi meg még egyszer az utat,
Értük, visszafelé, hiába?

Kardél-nyargalásod két oldalán
Még ketté szelve is ez állatok
Hozzád lassult múlásukkal bevárják
Amíg kidől utolsó hátasod.

Most még nem deszka-földes-álruhásan,
Visszanézhetnél e hűlő vetésre -
Hogy zokogást kockázzon koponyádon
Kopogjon tört szemük dióverése


(tandori)