20120109

tél

nyár volt,
de mindnyájan fáztunk,
hát begyújtottunk a mesekályhába,
ott melegedett belém,
hogy valahol, ahova elérünk,
vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
vár rátok a legény, aki meg ti vagytok
biztosan és észrevétlenül,
mint hóborított földekben a tavasz
és előjön és megigéz,
ha napszívünk kisüt szép homlokunkon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók