a medialitás vége

Megtanultam: minden az, ami.
Én én vagyok, nem más,
Kávém nem az űr,
Cigarettám nem rakéta,
Versem nem az Ige,
És a Sátán is csak sátán,
És Isten is csak isten,
És féljek, hogy a következő
Percben megállítja a szívem?

(málik roland)

cherry blossom girl

I don't want to be shy

can't stand it anymore

I just want to say 'hi'

to the one I love

I feel sick all day long

from not being with you

I just want to go out

ever night for a while

tell me why can't it be true

I never talk to you

people say that I should

I can pray everyday

for the moment to come

I just want to be sure

when I will come to you

when the time will be gone

you will be by my side

I'll never love again

can I say that to you

will you run away

If I try to be true

I'll always be there for you

that means no time to waste

whenever there's a chance

ezt is el

viszem a régen

kihízott nacim

viszem a keletnémet

származású macim

ezernyi véglet

közül a köztest

viszem a Csokonai

Vitéz Mihály Összest

ott lesz az ágyam

ahova fekszem

elviszem alvókának

egy-két régi exem

viszem a barnát

viszem a szőkét

viszem a felhalmozott

kapcsolati tőkét



viszem a tutit

viszem a gagyit

viszem az otthonkában

utcára tett nagyit

megannyi némán

átbliccelt évet

elviszem magammal a

szentendrei HÉV-et

viszem a Marcsit

viszem a Karcsit

elviszem Kenesétől

Keszthelyig a Balcsit

kicsit a nyarat

kicsit a telet

viszem a mindörökké-Moszkva-

Moszkva teret



apuka titkát

anyuka aranyát

elviszem magammal a

Bácskát meg a Baranyát

viszem a bölcsit

viszem a temetőt

viszem a csokoládé-

barna bőrű szeretőm

viszek egy búval

bevetett földet

viszem a pirosat a

fehéret a zöldet

elviszem ezt is

elviszem azt is

viszem a jófiút de

elviszem a faszt is



viszem a bankot

viszem a pálmát

elviszem minden igaz

magyar ember álmát

viszek egy csontig

lelakott testet

viszont az nem kérdés hogy

Buda helyett: Pestet

viszek egy szívet

viszek egy májat

viszek egy kívül-belül

lakhatatlan tájat

naná hogy úgy van

ahogy azt sejted:

viszek egy lassú burján-

zásnak indul sejtet



viszek egy csúnyán

beszopott mesét

viszem a legesleges-

legutolsó esélyt

ki tudja, lesz-e

búcsúzni időm

viszem a Duna-parton

levetetett cipőm

mit bánom úgyis

elviszem lazán

elviszem gond nélkül a

hátamon a hazám

aki ma büntet

az holnap lövet

viszek egy mindig vissza-

visszahulló követ

(erdős virág)

tél

nyár volt,
de mindnyájan fáztunk,
hát begyújtottunk a mesekályhába,
ott melegedett belém,
hogy valahol, ahova elérünk,
vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
vár rátok a legény, aki meg ti vagytok
biztosan és észrevétlenül,
mint hóborított földekben a tavasz
és előjön és megigéz,
ha napszívünk kisüt szép homlokunkon.

keleten a helyzet

ma háború van, holnap béke
de mikor lesz már ennek vége
ma háború van, holnap béke
de mikor lesz már ennek vége
ma béke van és holnap háború
az ember szíve mégsem szomorú
ma béke van és holnap háború
az ember szíve mégse fáj-áj-áj-jáj-jáj


nincs semmi baj szívem
azt súgja a szívem
ebben az országban
ebben az órában
ebben a percben csak te vagy nekem
a
szerelem

hommage

Ki szedi össze váltott lovait,
Ha elhulltak, mi veszi a nyakába?
Ki teszi meg még egyszer az utat,
Értük, visszafelé, hiába?

Kardél-nyargalásod két oldalán
Még ketté szelve is ez állatok
Hozzád lassult múlásukkal bevárják
Amíg kidől utolsó hátasod.

Most még nem deszka-földes-álruhásan,
Visszanézhetnél e hűlő vetésre -
Hogy zokogást kockázzon koponyádon
Kopogjon tört szemük dióverése


(tandori)