a béke elé

szóval a század újra kivirul,

s talán tovább is szólhatsz magyarul

ha lesz, aki figyel rád és vizet

nem zavarsz. mint a tappok, birtizek

oly függetlenek lehetünk. a népi

kultúrának jut még szerep a gépi

alatt. s a holtakra ki nézne vissza?

ezért leszek majd én is dadaista.

(vas istván)

a város

egyetlen atomja sem az övé,

hát megszabja most, hogy éljen a Város -

nélküle hordták egykor együvé

zsidók és grófok, költők, proletárok

s mint rengetegben űzött vad megül

az űzött Pesten úgy rejtőzöm én

cinikus, cinkos kövei közül

két hétre sem utazom el idén.

(vas istván)

már reggel óta fél egy van,

túl régen, tehát megállt az óra, és a vén lámpás szerint az idő állt meg, mert a kisfiú a gerendák alá hullott, és ott szervez föld alatti gyűléseket a gyufáknak meg más fura alakoknak, és én meg tudom, hogy egyszer vissza fog térni, még a padló alatt forradalmárkodik, de egyedül nem lehet fogócskázni ezen a láncon, és tudom, hogy amikor a bútorok ropognak, akkor az én erős párom emeli a padlót, hogy feljöhessen, hogy azon a nyakon hintázhassunk megint

(m.a.)

there is no hope in this burning winter

planes fly low
birds fly higher
i dwell
in mythical
depths
that's how i know

you
fall into the fresh snow
hands reached out
but not to me
i have to watch and do nothing
frozen
the heart of it all
has burnt out
fire and sadness
and fire and sadness
but love dwells beyond
doubt

planes fly low we birds
we fly higher
come and drink my blood
for it is yours
as well

(elo-mall toomet)

tél

Arcodon könnyed ott ragadt
kicsike kezed megdagadt
kicsim ne búsulj tartsd magad
azért hogy rongyoskodsz velem
szövetség ez s nem szerelem
lakásunk műhely s jégverem
hol zúg a szél

az ember nagykabátban él
az ember él
kenyeret eszik és remél
várja hogy elmuljon a tél
hogy egy padon a napba üljön
és fölpiruljon még a vér

(j.a.)

régebbi razglednica

télen egy reggel vonatra szállt,

babája másik vonatra várt,

indult régi nagy tájak felé,

tejúton, csillagon, meghalsz belé

és integettek mind a sínek alatta

köd volt a tájon egész délután

tejeskávét ivott a fehér hidegben

a vonat rohan és ő

épp most hagy ott mindent

gondolta hogy kiszáll

nagyváradon kolozsváron székelyudvarhelyen

már hó esett és betakarta az utcákat

este meg sötét és lámpák

pirosak kékek sárgák

de fennmaradt a vonaton és meg sem állt

túl az óperenciáig ami

románia bulgária partvonal

és fekete tenger hol nyár volt

és nem is tudták hogy jön de már várták

utcák itt nincsenek másik világ

otthon a metrók mennek tovább

élünk egy ország két oldalán

mindenki elmegy, látod babám

(2005)