ÁLMOMBAN

Álmomban mentünk az utcán,
kicsike voltál: kislány,
a vállamig sem értél,
fejbúbig megértettél.
Kezem válladra tettem,
hangtalanul csevegtem,
ugyanúgy válaszoltál,
elváltunk a saroknál.

Álmomban mentünk együtt,
hangtalanul csevegtünk,
befordultál a sarkon,
pedig én nem akartam,
s mert az egyedüllétet
nem bírom ki, csak ébren,
fölriadtam. És féltem.

MÉG EGYSZER

Álmomban mentünk az utcán,
kicsike voltál: kislány,
éneklő nikkelpénzért
ballagtunk ásványvízért,
de megharagudtál rám,
pedig én nem akartam,
s muszáj volt fölébredni.
És nem tudlak feledni.

(szilágyi domokos)