Pollágh Péter: Hannah McKay

Kihallik a kávé a kútból.
Hogy került oda? Kit dobjak utána?

Mért öltöztél ki?
Doktorálok a múltból.
Aztán csak szürcsölök.
Melankolikus szó: Amerikánó,
a jó néger, a nem habzó jó. 

Villamosfejű vagy: szőke-fehér.
Kockacukorarcú, gúnyos remény.
Lefő a színes kávé. Nem vagy Amerikáé,
de majdnem mindened a vaníliás kóla.
Lassan rákötöd fejemet a kipufogóra.

A kólában a legszebb
a szinesztézia szívószála,
a vaníliásban, ott tévedek
el mindég, te meg, Hannah
McKay: sétálsz itt, a ködsötétben,
mint egy testlámpa. Dougie Jonest
keresed, amerikai név: nem jelent semmit.

Elveszett tehetség: hány ilyet szerettem.
25 voltam (az érzékeny életkor vége),
mikor megértettem, hogy nincs olyan
arc, mely 25 másikat meg ne idézne.

Törik az üveg, az üresség formái
csörömpölnek ott, ő ahol jár.

Ő, ki a sötét utast viszi fényre.
Ő, ki a földöntúlim üti nyélbe. 

Jön egy régi lány, értem megveszett,
elharapja porcukorfehér nyakam,
azaz a bőr alá ültetett kapszulát,
nem is tudtam, hogy nekem van.
Ki ültette el? Csak ültetett emlék?
Aranyszínes a hajad: azt mondja.
Akhilleusz vagy Thor vagy?
Vigyázz, figyel a csorda!
A színedet/szívedet lopja/fosztja.

Hannah McKay: érte éveket ülnék.
Bár inkább feküdnék vagy futnék.

Minden nőre vár egy mocskos furgon.
De ő az övét időben kitakarította.
Miután a sofőrt letérdeltette,
s a kipufogót a szájába nyomta.
Gyaur kutya: mondta volna,
ha magyar volna.
Hol lakik a félelem főnöke?
Ő megmutatja. Aztán újra.

Nem is nő, ki nem örömmel öl,
ki nem lelkét üti nyélbe.
„Nem csak bajbaszó vagyok,
engem a szó nevén szólít,
baszod, és tud magázódni.”
Mondtad egyszer egy selejtnek,
és kiszúrtad mindkét üregét,
tőled két vérszemet kapott.
Aztán csak ültél a történet
tenyerén.
Hát szabad így szólnia egy amcsi lánynak?
Itt forgatlak a fejemben, míg te
a semmi ágán ülsz, szívem,
meztelen fogakkal mosolyogsz.
Cukorsor. Tejből van a fogsorod?
Nem én lőttem őket a céllövöldében?

Elviszed a testet a sírásig és tovább.
Lopjál nekem isit és iskolát!

The North Face: Better Than Naked.
Igen, ez volt a ruhánkra írva. Vagy nem?
Csak ráhallottam őket a szövetre?
Ezek csak odahallott betűk?
Vagy ez egy dal? El van sírva? Énekelve?
Projekcióország. Pompomfiúk.
Nem érdekel, ki van bennem érdekelve.

Átfúj rajtad a mély.
A semmi kurva ágán mászol kifelé.
Lógsz! Csak a szél, csak a szél,
szétfolyik a cél.
Két szék között olyan szép.